 |
 |
|
 |
 |
 |
Fapuskai
próza:
Dr. Kovács
István: A vidéki fiatalok Budapesten (részletek
a regényböl)
Dr.
Kovács Istvánéknak a tarokkpartijának
a blöffjének a blöffje
Dr.
Kovács István: Csudálatos Miklós élete
és munkássága
Barta
Bandika: A babák élete
Barta Bandika: Szuperlény Földre
száll
|
 |
Barta Bandika: Szuperlény
Földre száll
Még a nagy
háború elõtt történt, a régiek úgy
mondták: 2001-ben. Hogy ki vagy mi volt ez a 2001, azt senki még
csak
sejteni sem tudja ma már, summa cum lényeg: ekkoriban terjedt
el a Földön Barta Bandika - akit valamiért András-nak
hívtak egyesek, bár néha kettesek is, jeles és kitûnõ
tanulók viszont soha -, vagyis Szuperlény. Szuperlény elsõ
észlelõi
dr. Kovács Istvánné és férje, István
voltak.
Úgy esett az eset - állítólag olyat koppant a talajon,
mint Marci dinnyéje Hevesen (mely utóbbi Makótól
akkora távolságra
van, ameddig a madár se lát el, de sebaj, ha nem lát el,
majd az Utasellátóhoz fordulunk) -, hogy Istvánné
épp azon
gondolkozott, hogy férjét útálatos korpáitól
- ha már a hagyományos samponokkal ily csúfos kudarcot
vallott -
megszabadítni hogy lesz lehetséges, mikor szétterjedésre
lett figyelmes.
- Nézzed mán, István - bökte oldalba a tévé
elõtt szunnyadozó urát -, a kettes monitoron szétterjedés
van ezerrel!
- Ám dr. Kovács épp ott tartott álmában,
hogy bejutott a Marlboro Adventure Team döntõjébe, ahol bizonyíthatja
testi
erejét, gyorsaságát és technikai tudását,
úgyhogy miután bal szemét résnyire nyitva megértette,
hogy ismét csak
Istvánné nyaggatja, inkább visszatért a vadvízi
evezés gyönyöreihez. De Istvánné csak hozzákötötte
magát a
szétterjedés karójához, melyen lábát
jól megvetve Istvánt a magasba emelte, és addig rázta,
míg az bele nem borult
mindenestül a sebes, hegyi patakba.
- Ááááá! - üvöltött István,
feleségét híva: - Segítség! Istvánné!
Megfulladok!
- Már hogy fulladnál?! - legyintett Istvánné -,
hisz még csak térdig ér a szétterjedés
- De nagy a sodrása! - ellenkezett István, ám már
õ is látta a kettes monitoron a nagy szétterjedést,
s rögvest adta az
utasításokat:
- Kettes szonda figyelje a szétterjedési adást! Teljes
sebesség, 40 fok balra!
- Áúúú! - kiáltott Istvánné.
- Az impulzusdetektor beragadt. Áttérek kézi irányításra.
Öt-kettõ-ötnél másodfokú vészhelyzet!
- Tarts ki, Istvánné, galambom-párom, ülünk mink
még a rézfa alatt kürtõskalácsot fütyölve,
suhajla! - adta meg magát a
népiességnek dr. Kovács.
- Istvánom, vészhelyzet a fülem mögött, a bal felsõ
hármas kispolcon! A románok bináris kóddal zavarják
az adást.
A pajzs 67 százalékon, és folyamatosan gyengül. 2
és fél perc múlva termináció.
Még két percig küzdöttek a szétterjedés
ellen, ám mindhiába: lassanként lilás-rózsaszín
köd ülte meg a tudatukat,
végül megjelent egy körülbelül öt méter
magas, tíz méter széles hasonló színû
lény - amorf tömege mindent beborított -,
s így szólt:
- Helló, haverok, Szuperlény vagyok! Megosztom veletek a tudatomat.
Ekkor a nyelvbe vetettek mind ezer színben villódzni kezdtek,
s kiemelkedett Szuperlény allegorikus struktúrája:
Alul a teória csápjai tekeregtek, s a tapadókorongokon
egy-egy szöveg pihent, lassan szuszogva. Könnyû lihegései
nyomán apró színes felhõket pöfékelt
ki, mint megannyi mondatot; ezek felleggé terebéjesedvén
repülõ rovarok tarka
seregeként repültek tova a megnyíló horizonton.
- Nicsak - mutatott fel az égre Istvánné -, pillangók
mily színes serege illan el arrafelé!
- Azon állítmányokra gondolsz, drágám, melyek
épp most csatlakoznak tárgyi bõvítményeikhez?
- kérdezte a raftingtól
elbódult hangon dr. Kovács.
- Ó, azt hittem, minõségjelzõk rajzását
láthatjuk pedig - dorombolta Istvánné elégedetten.
- Kis csacsim - lihentett férje Istvánné fülébe,
s a csodálattól eltelve piros ladikjukon tovazubogtak a naplementi
szivárványos
vízesésbe. István lenyûgözve kiáltott
fel:
- Igen, igen! Ez itt már Marlboro Country - az új világ
ígérete!