Próza :: Vers :: Dráma :: Tévé :: Reklám :: Dr. Kovács :: Téridõkapu :: Kritika :: Képek :: Linkek

Barta Bandika–Szûcs Kinga feat. Arany János, Biblia, Anton Pavlovics Csehov, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Johann Wolfgang von Goethe, dr. Kovács Endre, dr. Kovács István, Karl Marx, Mikszáth Kálmán, Robert Musil, Luigi Pirandello, Petõfi Sándor, Platón, William Shakespeare, Szophoklész

Munka = halál!

Szereplõk:
HÉTKÖRMÛ vezérigazgató
A TULAJDONSÁGOK NÉLKÜLI EMBER
DITTY, a vezérigazgató elsõ tiktárnõje
CLAUDIA, a vezérigazgató második titkárnõje
A KOROSODÓ PRESSER GÁBOR
DR. TÓTH MARI KÖZÉPVEZETÕ
KREUTZFELD JAKOB német középvezetõ
DR. KOVÁCS ISTVÁNNÉ tolmácsnõ

Történik az Alsó-Luzsicai Hegesztõtechnikai Topmenedzseri Részvénytársaság irodájában 9-tõl 5-ig

1. SZÍN
A vezérigazgató irodájában

1. jelenet
Hétkörmû, Ditty és Claudia. Általános apátia

DITTY ÉS CLAUDIA költögetik Hétkörmût

DITTY: Vezérigazgató úr! Kilenc óra, kezdõdik a munkaidõ.
Claudia: Le méltóztatott dõlni egy félórára.
Hétkörmû Caludiának, miközben az álmot törüli szemébõl: Szép selymesszõrû kis menyét, magának áldozatok kellenek,| hát felkelek.| Lám, én egy hónapja nem csinálok semmit, otthagytam mindent, mohón keresem magát, és ez borzasztóan tetszik magának, de borzasztóan. Seggébe csíp. Sivítás. No, jó, hát legyõzött, tudta ezt maga vallatás nélkül is. Megadom magam, tessék faljon fel! Kávét, konyakot, szivart!

Ditty és Claudia tüsténkednek, hozzák a cuccokat.

Hétkörmû zsörtölõdve: Hol vannak a többiek? Nem szeretem ezt a házat. Olyan, mint egy labirintus. Huszonhat óriási szoba, és soha senkit se talál meg az ember. Sohajt. Mennyire megértem, hogy az emberek dolgozni vágynak, én egész életemben egyszer se dolgoztam. Óvtak a munkától, de azért mégsem sikerült nekik egészen, hogy elidegenítsenek tõle. Kávét iszik.
Ditty: Ma igen jó az idõ, méltóságos Hétkörmû vezérigazgató úr. Hajnalban még borús volt, esõre hajlott. de most süt a nap. Õszintén szólva nagyon szép õszünk van, csak az a baj, hogy rövidebbek a napok.
Hétkörmû: Hogyhogy rövidebbek? Azt hittem azok mindig ugyanolyan hosszúak.
Claudia: Ma igen rossz az idõ, kegyelmes Hétkörmû vezérigazgató úr. Hajnalban még szépen sütött a nap, száraz idõre láttunk, de most már zuhog, mint a dézsából öntött kisgyermek, ha anyját szõkítõt oldva látja a padláson, s a háta is fáj olykor. Õszintén szólva igen rusnya tavaszunk van, s csak az a baj, hogy hosszabbak a napok.
Hétkörmû: Hogyhogy hosszabbak? Azt hittem, azok mindig ugyanolyan hosszúak.
Ditty Claudiának: Így van! Mi az, hogy hosszabbak?! Egyre mérgesebben. Látod, ez a nagy, a borzasztó kérdés. Ezzel a kétséggel vívódom éjjel-nappal, hogy milyen hónap van egyáltalán. Te meg itt hosszítod a napokat, mint valami bölölbika vagy csalogány. Már kiabálva. Asziszed a te anyád üveges volt, amikor az észt osztották?
Claudia sírni kezd: Logikus. Ha neked lesz igazad és én tévedek, akkor azt hiszem nem is érdemes élni. Sírva egymás nyakába borulnak.
HÉTKÖRMÛ: Most bõgtök? Micsoda népség! Csak semmi bõgés! Ismerem a céget! Csak ne pityeregjetek mindjárt, különben meglátszik a szemeteken. Menjetek szépen egymást kézen fogva, és kísérjétek be Tóth Marit meg A tulajdonságok nélküli embert.

Claudia és Ditty el.

Hétkörmû: Árnyatokba izgatott koronái
a zsúfoltlombu, régi, szent ligetnek,
akár az istennõ halk templomába,
ma is úgy lépek, olyan rezzenõ
érzéssel, mintha most lépnék elõször,
és még a lelkem nem szokott ide,
az Alsó-Luzsicai Hegesztõtechnikai Topmenedzseri Részvénytársaság irodáibe…

2. jelenet
Hétkörmû, Tóth Mari, A tulajdonságok nélküli ember
Tóth mari és A tulajdonságok nélküli ember be

TÓTH MARI: Az alkalmazottak hada küld velem Diána
papjának könyörgõ köszöntést. Itt a nap:
mögöttem a beosztottak vérzõ serege
térden állva kéri segedelmedet.
HÉTKÖRMÛ gondterhelten elgondolkodva: És mit szól mindehhez A tulajdonságok nélküli ember?
A tulajdonságok nélküli ember: Az a benyomásom, hogy az akció a mûvelt embereket kivétel nélkül aggályokra készteti és elszomorítja.
Hétkörmû: Akkor sem adok több fizetésemelést!
Tóth Mari: Felség! A nép meghallotta Dózsa György hírét, s többé dolgozni nem vágy. Mindnyájan rettegik a Szfinxt, mely legjobb véreinket ragadja a nemzettemetõbe örökké magához.
Hétkörmû megdöbbenve: Hogy?! A Farkasrétiben nyugszik mindahány? Felelj, A tulajdonságok nélküli ember!
A tulajdonságok nélküli ember: Ha így van, akkor – a közmondás szerint – a testvér álljon a testvér mellé: kegyelmességed is méltóztassék tehát segíteni…
Hétkörmû türelmetlenül közbevág: Hülyeséget beszél ember! Hát eltévesztette a szöveget! Most nem ez jön!
A TULAJDONSÁGOK NÉLKÜLI EMBER: Gyenge kifogás! Hol vannak már a bizonyítékok, mikor minden csalfa ígéret?! Hallgasd meg inkább ezt is!
HÉTKÖRMÛ még türelmetlenebb: Dehát mondom, hogy nem ez jön, bazmeg! Összekeverte a mondanivalóját!
Tóth Mari: Nincs ennek mondanivalója kérem, vagy ami van, azt is a bontóvári lakodalomban felejtette – már ahogy a nép nyelvén mondják, kérem tisztelettel. Pukedlit csinál. Öt-kettõ-ötnél közeledik a véres üstökös, méltóságod huszadizigleni vére.
A TULAJDONSÁGOK NÉLKÜLI EMBER: Ekkora stílustöréstõl rám meg rám jön a nyavalya: nem oda Buda!
Tóth Mari: Pedig a derék Hésziodosz és Homérosz is úgy vélekedik, hogy az istenek úgy rendezik, hogy: idézet kezdõdik:
– de mielõtt elkezdõdne, szúrom csak közbe, hogy azért fõleg csak Hésziodosz vélekedik így, azazhogy –
a dolgos emberek számára bõven van a
tölgy koronáján makk, odvában méhek; a réten
sûrû gyapja alatt már szinte leroskad a bárány.
És – alázatosan kérem tisztelettel – a mi bárányunk is leroskadt a – hogy úgy mondjam – a tûzõ nap alatt.
A TULAJDONSÁGOK NÉLKÜLI EMBER: Ez azért igen kérdéses. Én azt állítom, mi vagyunk tudatlanok.
Hétkörmû: Azt mégis el kell ismernie, hogy nyilvánvalóan boldogító és változatos tudatlanságban leledzünk. Életünk gyenge szál, melynek menetét a telefontársaságok szabják.
Tóth Mari dühösen: Brahhh! – illetõleg: Lárifári! – Hogy nem sül le a szó a szájukban a termelõeszközökrõl beszélgetni, mikor termelõerõinket a Szfinx szigonyozza ki! Alázatosodva: Már tiszetelettel elnézését kérve a méltóságos vezérigazgató úrnak a megütött hangvételemért.
Hérkörmû: Marikám, csapkodását már máskor is helytelenítém

3. jelenet
Voltak, Ditty, Claudia, a korosodó Presser Gábor

DITTY visítva be: Vezérigazgató úr, vezérigazgató úr, egy borzasztó undorító Presser Gábor jön. Jajj! visítva a sarokba, a földre veti magát.
CLAUDIA utána rohan, s mereven megáll Hétkörmû elõtt: Vezérigazgató úr!
Midõn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt:
S megnézve bátran a halált –
Úgy érkezik most hozzád

hatásszünet

a korosodó Presser Gábor.
A KOROSODÓ PRESSER GÁBOR be, rekedten: Heló, én vagyok a korosodó Presser Gábor. Kínálás nélkül leül. Ditty felpattan, visítva ki.
TÓTH MARI: És akkor most mi van?
Presser Gábor: Más néven Pici. Presser Pici. Nem összetévesztendõ Csonka Picivel, más néven Bandi. Bandi – Pici. Pici – Gábor.
Hétkörmû: Kedves Presser Pici, ha azért jött, hogy kihúzzon minket az unalom sártengerébõl, melyben már népek sûlyedtek el, tokkal, vonóval, melóval, akkor ne habozgasson. Presser Pici nem szól semmit.
CLAUDIA eléáll, meghajol, s úgy mondja
Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom;
Örûl a szivem és mégis sajog belé,
Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?
Picikét vendégnek nem érdemlé.

Odamegy hozzá, e fejét kezdi simogatni: Naaa, mondjon már valamit a kedvemért, kedves korosodó Presser Gábor.

PRESSER GÁBOR A fejét ingatja, de ismételt kérésre
Hétkörmû: Claudia, kérem módosítsa magát vagy legalább disztingválja, kérem.
A tulajdonságok nélküli ember lemondóan mutatva a Caludia és Presser közötti simogató-jelenetre: Azt hiszem, minden elõrehaladás egyszersmind visszalépés. Haladás mindig csak meghatározott értelemben létezik. És mert életünknek, egészében, nincs értelme, haladásról sem beszélhetünk egészében. Normál értéken számolva mégis nulla egész nulla nulla ötöt mondanék.
CLAUDIA mint fent: Naaa, ugyulibugyuli.
Presser Gábor hirtelen, szinte vakkantva: Neked írom a dalt.
Claudia felvisít és kirohan.
PRESSER GÁBOR: Kérek sört.
Tóth Mari: Miközben munkásaink szó szórint halálra dolgozzák magukat a rohadt nap alatt?

4. jelenet
Voltak, Kreutzfeld Jakob, dr. Kovács Istvánné

KREUTZFELD JAKOB: Csak mellékesen azért ugrottunk be, hogy szóljunk, hogy itt tartunk a darab közepén, s nem artikulálódott a konfliktus.
Dr. Kovács Istvánné: Csak mellékesen azért ugrott be, hogy szóljon, hogy itt tartanak a darab közepén… és… és… szóval itt, na.
Hétkörmû: Ennyi?
Dr. Kovácsné: Ennyi.

Mindnyájan A tulajdonságok nélküli embert kezdik nézni. Halálos csönd.

Tóth Mari: Na, mondja már! Most jön, amit az elõbb akart!
A tulajdonságok nélküli ember: Mooost? Nem is igaz, nem is most.
Kreutzfeld Jakob: Egyébként szerintem se most.
Tóth Mari: Ostoba német, minek szól bele? Azt se tudja, mirõl van szó…
Dr. Kovácsné: Maguk meg hogyhogy beszélgetnek?! Ez mégiscsak felháborító! Hát én, a tolmács minek vagyok itt?!
Hétkörmû sípol: Elég legyen, igaza van Kreutzfeld Jakobnak. Vagyis hát igaza is van, meg nem is. Vagyis nincs is. Már a nem is tudom, hanyadik…
A tulajdonságok nélküli ember: …negyedik…
Hétkörmû: Kuss! Mindegy, nem? Szóval a negyedik jelenetnél tartunk, és még mindig nem derült ki a konfliktus. Hol vagyunk még a bonyodalomtól?! Maguk meg tényleg ne beszélgesssenek közvetlenül. Akkor miért alkalmazzuk Kovácsnét?! Maga meg mondja má, oszt hadd menjünk.
A tulajdonságok nélküli ember: Ha így van, akkor – a közmondás szerint – a testvér álljon a testvér mellé: kegyelmességed is méltóztassék tehát segíteni nekem is, másnak is, ha valamit kihagyott…

5. jelenet
Voltak, Ditty, Claudia

DITTY, CLAUDIA visítva be
DITTY: Vezérigazgató úr! Fellázadva közelednek a munkások!
Claudia: Nem akarnak többet dolgozni.
Hétkörmû: Szóval kitört a sztrájk.
Tóth Mari: Én mondtam, hogy fékezzük meg a Szfinx tevékenységét – az összes hónap dolgozóját elragadta immár.
PRESSER GÁBOR dörmögve: Sört kérek!
Ditty: Nem sztrájk.
Claudia: Soha többé nem akarnak dolgozni.
Ditty: Semmit.
Hétkörmû: Na, ez szép.
Derék fiúk, mint hagyogatnak el!…
Eredjetek csak isten hírével;
Hagyjátok itt a fát, ti levelek,
A fát, e szívet, melyen függtetek.
Az õszi levél, mely titeket lefú,
Majd elmulik, nem lesz örök korú;
S eljövend ismét a kikelet,
Fog kapni a fa új leveleket.
De tudjátok: többé ki nem virul
Az a levél, mely fájáról lehull. Hatásszünet.
És mit szól mindehhez a százezer márkáért importált középvezetõi tanácsadónk, Núbia papja, Kreutzfeld Jakob?
Kreutzfeld Jakob: Átkozott ez a föld. Fáradsággal szerezzük meg rajta táplálékunkat életünk minden napján, s csak tövist és bojtrojánt terem számunkra. A mezõ füvét kell ennünk. Arcunk verejtékével esszük kenyerünk, amíg vissza nem térünk a földbe, amibõl lettünk. De magasabb helyeken akár már nyolcvan fokon is forr a víz.
Dr. Kovács Istvánné: A középvezetõ könszaltin úr azt mondja, hogy amint nincsen róka farok nélkül, úgy kell lennie az embernek munka nélkül.
Tóth Mari felháborodva: Hát ha nincs itt senki, aki megmondja ennek a Kretzfeldnek az igazságot, majd én: Zsivány! Csirkefogó! Vadember! Gazember! Ketrecbe kellene zárni magát, mint a vadállatokat!
Kreutzfeld Jakob közben motyogva: Mit mond? Mit mond?
Tóth Mari mint fent: És mit szól ehhez a másik jómadár, A tulajdonságok nélküli ember – kérem tiszetelettel?!
A tulajdonságok nélküli ember: A négy király hazavitele a bemondók részérõl nem elsõrendû, sõt mondhatjuk, hogy harmadrendû feladat. Ha a bemondók a négy király hazavitelét határozott feladatukká teszik, akkor legtöbbször a rekontra négy király is elhangzik, és nagyobb értékû vállalások bemondása van folyamataban, például: uhu, kismadár, nagymadár vagy a fehér fejû rétisas.
Presser Gábor: Sört kérek, sört!
HÉTKÖRMÛ ordítva: Elééég! Csööönd! halkabban: Claudia, Ditty – menjenek, teljesítsék, mit Rózsa György népe kíván, megemeljük a fizetést vagy lesz vízipark, lakópark, mifene. Tóth és Kreutzfeld középvezetõk: indíts kidolgozni a stratégiát! A tulajdonságok nélküli ember is menjen – megjegyzem, hogy maximum pagátuhut mondanék egyébként –, gyûjtsön egy pár tanulságot.
Presser Gábor és Hétkörmû kivételével el.

6. jelenet
Hétkörmû, Presser Gábor

Hétkörmû: Ó, technikailag nem így képzeltem a rendet,
ráadást lelkem oly kormos;
egy szép lány tüzén tegnap megégetém,
de Rózsa Györgyön a tûz nem élheté meg,
mint Hunyadi Lászlón a bárd sem.

Nincsen oly bú,
Mint az én búm.
Oh ha én búsulok!
Kedvem egy oroszlánbarlang,
S szívem benne bárány;
Szaggatják az éhes oroszlánok
Fogaikkal, körmeikkel.
Vérét isszák,
Csontját rágják
És velõjét szíják
E szegény báránynak az
Éhes oroszlánok. – –
Mért nem akarnak dolgozni e geci szájok?
PRESSER GÁBOR: Sört akarok, nem munkát. Munka = halál!
Hétkörmû csönget: Kéretem Tóth Marit és Kreutzfeld Jakobot.

7. jelenet
Voltak, Tóth Mari, Kreutzfeld Jakob, dr. Kovács Istvánné

Tóth Mari, Kreutzfeld Jakob és dr. Kovács Istvánné be.
Hétkörmû: Foglaljanak helyet, középvezetõim. Azért kérettem önöket ide, hogy történetiségében tárják fel nekem az elõidézõdött konfliktusforrrást, és hogy megoldást kínáljanak rája – nemcsak vállalati, hanem – ha úgy tetszik – országos, globális, sõt: orális, anális szinten.
Tóth Mari: Tehát a provincializmust kiszûrhetjük – mégse tartományi ügy. Patetikusan: A Szfinxszel kezdõdött minden, édes jó uram. Minden hónapban a hónap dolgozóját követelte, úgyhogy – hovatovább – a beosztottak csak úgy ímmel-ámmal hegesztgettek, itt is egy fundus, ott is egy cika, amott meg kinyúlt a bornyúbika.
Hétkörmû homlokát törli: Az õsz sietve jõ és nedves szárnyán
Az én számomra uj fájdalmat hoz.
Ó, mikor lesz már vége a sok gondolkozásnak?
TÓTH MARI: Ám egyszerre véget ért slendriánságuk. Öt-kettõ-hatnél új megváltót kiáltottak ki maguk közül, s nem akarnak se pénzt, se munkát, se kenyeret. Úgy akarnak élni, akár az Isten madarai – madáretetõk kihelyezését követelik a menedzsmenttõl.
Kreutzfeld Jakob: Ne féljetek tõlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. A munka súlyosan veszélyezteti mindannyiunk és környzetünk egészségét. Megmondatott: aki dolgozik vagy tüzet gyújt, halállal kell büntetni.
DR. KOVÁCS ISTVÁNNÉ: Azt mondja: Sajnos vagy nem sajnos, az a helyzet, hogy a nyelvre való rákérdezések és egyáltalán a rákérdezhetõség esélyeinek latolgatásai újabb végtelenekbe ütköznek, újabb kifejezésekbe és kifejezhetetlenségekbe vesznek.
Pressser Gábor: Nem is ezt mondja.

8. jelenet
Mindenki
Claudia, Ditty rohanva be.

Claudia: Vezérigazgató úr, az utccán forr a dalom.
Ditty: A munkástanács betiltotta a munkát!
A tulajdonságok nélküli ember elgondolkodva be és leül: Szüntelenül panaszkodnak, hogy nálunk nincsenek gyakorlati emberek; hogy sok a politikus; tábornok szintén sok; különféle hivatalvezetõkbõl találhatunk annyit, amennyi kell, és olyat, amilyet akarunk – de gyakorlati embereink nincsenek. Legalábbis mindenki panaszkodik, hogy nincsenek.
KREUTZFELD JAKOB: Milyen igaz! Például: az égetett és porrá tört kutyaürülék, amelyet mirtusz nedvével és kecskeepével kevernek össze, nagyon jót tesz az õszülõ hajnak, és hajnövesztõ hatású.
Dr. Kovács Istvánné: Azt mondja Kreutzfeld Jakob: Ha kölyökkutya fülét egy óra hosszat borban áztatjuk, majd a bort megisszuk, megrészegedünk.
Claudia: 16 óra 10-re értekezletet tetszett összehívni.
Tóth Mari: Elõbb lássak értekezletet, mint munkában